A kulcsfigurákkal lévő jó kapcsolatunk miatt nemrégiben egy interjút készítettünk a ma már Stena Linetól nyugdíjba vonult teherkomp útvonal menedzserrel, Steve Dohertyvel.

Szia Steve, hogyan kezdtél el dolgozni ebben az iparágban?

Steve: 1977-ben csatlakoztam az Associated British Ports közösséghez, mint könyvelő. 1979-re már meg is untam az irodai környezetet, így jelentkeztem dokk  felügyelőnek, mellyel a munkám a hajók berakodásának és kirakodásának szemmel tartása volt. Leginkább gabonatakarmánnyal és fűrészáruval foglalkoztunk mint főbb árucikkek de e mellett a mi feleadatunk volt a fúrók szervízelése amelyeket a Morecambe öböl gázmezőjénél használnak. A legtöbb időt mégis a RoRo hajón töltöttem el, ami a P&O által van üzemeltetve, hogy összekösse Larnet és Dublint

Milyen egy átlagos nap a dokk művezető számára?

Steve: Nincs két egyforma nap. Az időjárás és apály-dagály kondíció folyamatosan változik. Néhány nap sűrű volt, amikor szinte lehetetlen mindent a hajóra pakolni, míg más napok csendesek és unalmasak voltak. 

Mi volt a legélvezetesebb része a munkának?

Steve: Felrakodni a hajóra olyan, mint egy hatalmas puzzlet összerakni. Nagyon kielégítő tud lenni, amikor minden kis zugot meg tudsz tölteni a fedélzeten kár nélkül, időben. Néhány külső felrakás igazi kihívás volt és azokat rendben helyretenni, igazi elégedettséggel tud eltölteni.

Mik voltak a legkevésbé kedvelt aspektusai a munkának?

Steve: Balesetekkel foglalkozni, főleg amikor valaki komolyan meg van sérülve. Sajnos felrakodónak lenni egy kompon nagyon veszélyes feladat. 24 tonnás pótkocsikkal és tartályhajókkal dolgozni, amik vontatókhoz vannak csatolva, minden irányba mozgatni és mindezt rövid idő alatt megtenni.

A kikötőben dolgozó szorgalmas csapatnak köszönhetően ez ritkán fordul elő. Egyszer történt Fleetwoodban, amikor a csapat egyik tagja ütést szenvedett és komolyan megsérült, majd beragadt egy pótkocsi alá. A légimentők, a tűzoltók és a mentősök segítsége is kellett, hogy kiszabadítsák őt.
Szerencsére túlélte, habár sajnos életre szóló sérüléseket szenvedett.

A nem annyira komoly oldalon, megrakni egy hajót hajnali 3 órakor, teljesen átázva a folyamatosan szakadó esőtől, na az nem hiányzik!

Szerinted mi fejlődött az elmúlt években a komp iparban?

Steve: A biztonságnak sokkal nagyobb szerepe van mostanában. A tréning és a kellő gyakorlás ma már elmaradhatatlan szerencsére. Amikor először kezdtem a szakmában, a munkaruhám egy  fekete gyapjú kabát volt és egy sötétkék overáll. Nem volt még láthatósági mellény.Az új generációs hajók sokkal tisztábbak és könnyebb rajtuk dolgozni. Csúszásgátló felszínnel vannal ellátva és a rámpák is mindig használva vannak, folyamatosan javítják a vontatást és a személyzet illetve utasok biztonságát.

Mit gondolsz, mi lesz a következő izgalmas újítás a kompiparban?

Steve: A kompok dizájnja folyamatosan fejlődik. A Seatruck F osztályozású hajóját lenyűgözőnek találtam amikor a Stena Line bérelt kettőt a Heysham – Belfast útvonalra. Lenyűgözően könnyű rakodni rá, a belmagasság tökéletes és remekül ki van világítva. Rengeteg energiával rendelkeznek, ami megkönnyíti a menetrend betartását és nagyon jó tengeri hajók még a rossz időjárásban is.

A Stena Line jelen pillanatban 4 hajót épít, de van esély még másik 4-re is. Ezeken keresztül lehet majd vezetni és dupla fedélzeti rakodás is lehetséges lesz, ami a Birkenhead – Belfast úton forradalmasítja majd a rakodási folyamatot és új színvonalat biztosít a teherkompoknak és utasoknak.